2012. május 28., hétfő

Önvallomás /végképp parasztasszony lett belőlem/




Bizonyára észrevettétek, hogy az utóbbi időben nem igazán írtam életemről, nem osztottam meg Veletek fontosabb eseményeit, kizárólag termékeimről posztoltam. Az utóbbi év nem semmi hullámvasútra ültetett, sokféle szempontból is,  főleg érzelmileg. /utóbb anyagilag is/.
10 éve mikor a városból kiköltöztem ketten voltunk, eleinte megosztva a terheket éldegéltünk. Nem kevés pénzbe, munkába tellett, míg létrehoztuk  új otthonunkat. Aztán előbb lelkileg, aztán fizikailag is egyedül maradtam. Tapasztalataim szerint a falusi élet egy gondos asszonyra és egy dolgos férfira van kitalálva, így hát elég bicegősen telt az utóbbi 3 év, amellett, hogy sikerült nagyon megszeretnem ezt a létformát. Az elmúlt tél viszont nagyon megviselt és megérlelődött bennem a gondolat, hogy muszáj lenne feladnom falusi életem és be kellene költöznöm a városba, be a kényelembe, be a biztonságba. Sajnos a szappanozás is egyre kevesebb munkát ad és ezzel együtt természetesen a bevételem is jócskán megcsappant az idők folyamán, hiába nagy sláger lett a szappankészítés. :) A bankot, a házat, az állatokat, na meg még magamat is fenntartani, eltartani viszont nem kevés pénzbe kerül, így hát meghirdettem szeretett házamat és mikor jöttek a vevők eleinte biztos voltam benne, hogy az az egyedüli lehetőségem, ha megadom magam és visszavonulok oda, ahol egyedül is boldogulok. Ott a családom, kevesebb a rezsi, nem kell állandóan a lakás renoválására költeni és a bolt is közelebb van. Aztán mikor szép lett a tavasz és az egyik érdeklődő másodszor is visszajött, mert megtetszett neki az én kis kulipintyóm, szóval mikor kikísérve beléptem a konyhámba bizony elpityeredtem. Mikor másnap felébredtem és kimentem a kecskéimhez, akiket ugye itt kellene hagynom, ha költöznék, hát olyan erős érzés kerített hatalmába, amitől azóta sem tudok szabadulni. Lehet, hogy idővel a fejemre fog omlani a ház, mert nem lesz pénzem arra, hogy kijavíttassam a hibáit, lehet, hogy hónapokig nem lesz lekaszáltatva a kaszálóm, de itt maradok, mert szép a falusi élet és legalább éhen nem halok, mert a tejem, a tojásom, a zöldségem meglesz! Egyébként is úgy érzem egyre nagyobb kincs lesz a termőföld, lehet, hogy 10 év múlva az én kiskertem lesz a család éléstára! Ha kell újra használatba veszem a vegyestüzelésű kazánt és nem fűtök gázzal, de amíg nem muszáj nem megyek innen sehová, maradok itt az én kecskéimmel, tyúkjaimmal, az én okos kutyuskámmal, aki szintén nem igazán városi kutya, na meg a rózsáimmal, bent a nyáron klíma nélkül is hűvös, télen meg hőszigetelés nélkül is meleg vályogházacskámban. Lehet, hogy télen megint elkívánom valamerre a falut, de most már tudom, nem olyan egyszerű nekem innen már elszabadulnom! :)


Tervezem, hogy mivel már nincs annyi kecském, hogy ekkora legelő kelljen nekik, kihasítok egy részt belőle és levendulát, kamillát termesztek benne, esetleg egy-két másfajta gyógy és fűszernövényt is. Régen még az "ősidőkben", még a kecskék előtt volt nekem gyógynövény kertem és szépen fejlődtek benne a palánták. Volt olyan, mely még 2 év után is kibújt mielőtt a kecskék lelegelték volna. :) Van egy friss tapasztalatom a levendulával kapcsolatban. Tegnapelőtt levágtam a tavaly ajándékba kapott nagy csokor szárított levendulát a szappankonyhám ablaka felől, mert ugyan az illata még finom volt, de a színét teljesen elvesztette. Kivittem a kecskék istállójába és szétszórtam az  almukra. Természetesen  jöttek is mindjárt megnézni mit művelek, egy két szálat elropogtattak, a többit meghagyták. Na de én nem is azért vittem be hozzájuk a levendulát, hogy megegyék, hanem azért mert sok volt bent a légy és én meg gyűlölöm a légypapírt, így gondoltam megpróbálom kiváltani. Hát mondhatom nagyon jól sikerült! Amellett, hogy kellemes levendula illat van az istállóban, tegnap délután egy-két legyet láttam bent! :) Éljen, nem kell undorító légypapír.
Egyszóval most megint visszaveszek a kecsóktól egy kis földet, amit ugyebár 10 éve nem ért vegyszer, viszont egy kis kecsketrágya került bele és beültetem. Egyenlőre azt szeretném elérni, hogy a szappanjaimba saját termesztésű gyógynövények kerüljenek, de van egy nagyobb volumenű tervem is velük, az egy kis beruházást igényel, tehát egyenlőre marad terv, de bízom benne, hogy talán jövőre már megvalósulhat.

Hát így, ahogy a falusi ember mondja, valahogy így vagyok én mostanság, úgy látszik végérvényesen parasztasszony lett belőlem. :) De hát mit csináljak, mikor még mindig akkora örömet jelent egy-gy kisgida, vagy kiscsibe születése, hogy képes vagyok egész nap csak állni mellettük és  nézni, ahogy  ismerkednek a világgal. Azt is nagyon várom minden évben mikor jönnek a fecskék és bár nem könnyű itt falun az élet, de talán megéri a sok munka, fáradtság.

Kívánok Nektek nagyon szép Pünkösdöt!! Én ma idevárom a városi családomat, mert a május falun a legszebb! :)


24 megjegyzés:

muccuus írta...

nagyon meghatott ez a bejegyzés, mert tapasztalatból tudom milyen ez. én nem annyira szeretem a tanyánkat, de anyukámék azért vették, hogy legyen hova kimenniük hétvégente és ők is rengeteget költöttek rá. de szerintem az az öröm, amit ez ad nekik, mindent megér. jó ránézni apára mikor készen van valami barkácsolással vagy anyára mikor hozza haza az epret a kis kertjéből :) szóval szerintem helyesen döntöttél, mert ha te ezt érzed az életednek, akkor nem szabad feladni :) sok erőt és kitartást kívánok! :)

Kedy ♥+♥=♥ írta...

Nagyon megható amit írtál, kívánok Neked nagyon kitartást és örömöt az életben!

duende írta...

Én is kívánok erőt, hitet. És csak meggyön az ember is, az igazi, elébbutóbb?! :)

Margó írta...

Többször is átolvastam a bejegyzésedet,visszamentem,egy-egy mondatodhoz,és azt kell hogy mondjam én is,hogy jól döntöttél!
Az élet sokszor állít bennünket próbatétel elé,amit meg kell oldanunk,mert csak ez után tudunk továbblépni.Itt Téged csodálatos,tiszta energiák vesznek körbe,élvezheted az állataid feltétel nélküli szeretetét,higgy magadba,hogy minden sikerül amit elterveztél,és akkor valóra is válik.:)
Szívből kívánom,hogy igy legyen,és adjon az univerzum hozzá jó egészséget,és sok örömet!:)

Zöld boszorkány írta...

Köszönöm Muucus! Igen, megértem a szüleidet, nagyon is! :)

Zöld boszorkány írta...

Köszönöm Kedy, aranyos vagy!!! :)

Házisárkány írta...

Kedves Eszter!
Köszönöm, hogy megosztottad velünk!
Hasonló cipőben járok én is... a télen képes lettem volna egy sporttáskával bemenekülni Budapestre, mert elegem lett Mucsaröcsögéből!
Azóta átalakultak a terveink, terveim, bár a falut magát nem szeretem, de az életformát, a lehetőséget átértékeltem.
Ami megfizethetetlen, az egészséges életmód, annak lehetősége legalább is, az alacsony rezsi, a nyugalom. A távolságot és az infrastruktúra hiányát meg áthidalja pár technikai megoldás.
Remélem sikerül megvalósítani a terveidet, én nagyon szorítok Neked-tudod, hogy nagy rajongód vagyok-, terjesztem a szappanjaid hírét a hobbifutók között-néznek is nagyot, mikor egy-egy verseny után előveszem a kincsként örzött, csak versenyek után tartogatott iszapos szappanodat és tetőtöl talpig lemosom magam vele.
Sok sikert! Puszi,
Kata

Zöld boszorkány írta...

Köszönöm Duende! Tudod sikerült teljesen kiölni belőlem a férfinem iránti bizodalmamat, most már nem várok társra!! :)

Zöld boszorkány írta...

Margó tudom, falura is úgy kerültem, hogy az élet válaszút felé lökött. Bár nem igazán az én óhajom volt a várost elhagyni, de most már nem bánom, hogy megtettem! :) Köszönöm a jókívánságaidat!!

duende írta...

Értem. De tudod... Nem minden tehén fekete. :) Meg a dolgok akkor jönnek, mikor nem is várjuk őket. :)

Zöld boszorkány írta...

Sárkányom ezzel a sporttáskás dologgal én is ugyanígy voltam!!!! :) Aztán most meg a hétökrös sem lenne elég! :)
Puszi és köszönöm a hűségedet a szappanjaimhoz!! :)

Zöld boszorkány írta...

Duende, nekem volt már egy pár "tehenem" és hát legalább szürke volt mindegyik!!! :)

kiseri írta...

Drága Eszter! Annyira jól döntöttél!!! ha tehetném, mennék hozád inkább én is, pereputyostul...:) pedig vidéken vagyunk,kerttel, de ez nem az igazi... Az igazi érték valóban a föld lesz, a növénykék, az állatok, a víz, a levegő...
Nem akarsz valami táborféléket szervezni ott nálad? iskolásoknak, felnőtteknek, amolyan tanyasi életről, vagy szappanokról, vagy mindenről?:) egyedül se lennél annyira...

Marianna Beszteri írta...

Eszter megkönnyeztem. Te tudod én elvágyom a hatodikról és azt is tudom, miért de nálam még érlelődik.

Dia írta...

Eszter,
nagyon meghatott amit írtál, és becsüllek a kitartásodért a kecskéid, állataidért, földedért, mindenért, amit Te értél el! Kívánom, hogy nagyon sokáig így legyen, legyen erőd, és sok szeretetet kapjál a vásárlóidtól!
puszi
Dia

Szilvi írta...

Remélem az idő majd Téged igazol.Megértem az érzéseidet,én sem szívesen hagynám ott ezt a szép helyet.Szurkolok, hogy ne is kelljen többet ilyenről gondolkoznod. Valahogyan mindig lesz.

Zöld boszorkány írta...

Eri gyere! :) Legalább lesz segítségem a levendulák helyének felásásához!!!:) Tábor? Hm. Majd meglátom. Sátraknak hely van, bár olyan sok látnivalóval nem szolgálhatok. Eri az a szerencsém, hogy én tulajdonképpen nem érzem magam magányosnak, hisz jóban vagyok magammal, meg időm sincs rá. :) Puszi

Zöld boszorkány írta...

Mary eljön majd még a Te időd!!!! :) Valahogy én jobban el is tudnálak képzelni a kertedben bogarászva, mint a panelben. Puszi

Zöld boszorkány írta...

Dia köszönöm, nagyon sok erőt tudok meríteni abból, hogy sok-sok tiszta szeretet energia áramlik felém, ezt minden nap érzem! Gondolom azoktól kapom, akiknek segít az én kis szappanom. Neked is puszi

Zöld boszorkány írta...

Szilvi én is nagyon bízom benne, hogy jól tettem, hogy a szívemre hallgattam és nem jár érte büntetés! :) Eddig ez a taktika bevált, sőt azt vettem észre, ha nem így teszek és mondjuk az észérvekre hallgatok a belső hangom helyett, hát káosz lesz belőle. Remélem, hogy mostani döntésem nem afelé visz! :) Ez a "valahogyan mindig lesz" nagyon jó filozófia, csak nekem néha gondom van a megélésével, de tanulom!!! :)

Taurus írta...

Néha nem kell gondolkodni, csak hagyni az élet sodrását, biztosan oka van mindennek. A város pedig egyáltalán nem biztonság, ráadásul lélekgyilkos is. De a városból kicsábítani a gyerekeket minél kisebb korban, állatokkal való ismerkedés, kisállat simogató ovisoknak, stb. "egy lábnak" ez is jó, szappan, gyógynövény...te jó ég mennyi lehetőség:) Tarts ki, a lelki támogatással nincs gond úgy látom az előző kommentekből. drukkolok neked!

Zöld boszorkány írta...

Szia Taurus!! :) Hát tudod eleinte sokat gondolkodtam, tudod cetli a pozitív és negatív dolgokról. Ha eszembe jutott még valami már is írtam az egyik, vagy a másik oldalra. Aztán mikor napról változott a végeredmény és akkor a súlyozás még sehol nem volt, mert ugye nem teljesen egyforma fajsúllyal bíró életmomentumok szerepeltek a cetlin, hát feladtam és elkezdtem a belső hangra és a jelekre figyelni. Ahogy ezt a döntési módot választottam kezdett tisztulni a kép! :) Igen, én meg is lepődtem mennyi biztató levelet, megjegyzést kaptam, nagyon hálás vagyok értük!! :) Puszi

Betti írta...

Bízom benne, hogy a következő tél könnyebb lesz - és egyáltalán a maradás is könnyebb lesz! Mert az, hogy zöldben vagy, friss levegőn, megfizethetetlen.
Én itt a másodikon azt érzem néha, hogy megőőőőőrülök, annyi ideg van bennem. És ez egészen addig tart, míg le nem megyünk sétálni és látok valami természetet. Mindegy, hogy mi, hogy zöld vagy téli száraz, csak éljen.
Vigyázz magadra!

Névtelen írta...

Tudod mit? Irigyellek az erődért, hogy tudtál a szíved szerint dönteni!Sok-sok erőt kívánok Neked, hogy minden simán menjen! Igazából úgy kiköltöznék én is a városból - ezért vettünk nemrég egy kertecskét. Imádok kint lenni. Ha lesz egyszer pénzünk egy kis faházra, én talán még ki is költöznék! Sok sikert,olvasni foglak!